Forradalmár egyetemisták

Ha forradalom, akkor egyetemisták. 1956-ban ők adták a harcok gerincét, nélkülük talán nem indult volna el a szabadságharcunk október 23-án. Pécsett sem történt ez másként. A Pécsi Tudomány Egyetem oldalán megjelent elég jó írás erről az időszakról. A pécsi forradalomról, a diákok szerepéről. Érdemes elolvasni, ugyanis sok olyan információval szolgálhat mindenki számára, amellyel talán közelebb kerülhetünk 1956 szelleméhez. A következő hetekben egyébként 56 és a pécsi események kapnak főszerepet, szóval, akiket érdekelnek ezen témák, velünk jól jár!  :)

Nem véletlen, hogy az 1956-os forradalom idején Pécs a melegágya lehetett a dél-dunántúli megmozdulásoknak. Három felsőoktatási intézményével, a Pécsi Tudományegyetemmel (jogi kar), a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel, és a Pécsi Pedagógiai Főiskolával a Dunántúl legnagyobb egyetemi városának számított.

Az egyetemi pártvezetés már az 1956-os év elején aggódva figyeli a hallgatók körében terjedő „reakciós” viselkedést, figyelmeztetésképpen diákokat zárnak ki az egyetemről, egy hallgatót a Szovjetunió gyalázásáért, kettőt pedig a „klérus befolyása miatt”.

A Dolgozó Ifjúság Szövetségben, mely akkor egyetemi szinten a Magyar Dolgozók Pártja jelenlétének számított, további lépéseket terveztek a változások megakadályozására. Miközben a Pedagógiai Főiskolások oktatói támogatással önálló DISZ bizottság felállítását tervezték, a hallgatók körében futótűzként terjedtek a Petőfi Kör budapesti rendezvényeinek eseményei. Az őszi szemeszter kezdetére az egyetemek párt- és DISZ vezetése megpróbálja elejét venni az indulatok elszabadulásának: bár a széles körben népszerűtlen Tényi Jenő diákvezetőt menesztik, a Pécsi Egyetem című lap főszerkesztői posztját kapja cserébe. Jobbnak látják, ha a feszült közhangulat oldására egy politikailag ellenőrzött fórumot szerveznek, ezért az egyetem központi épületének udvarára meghirdetik a diákparlamenti gyűlést október 22-én, 15 órára. Természetesen a hallgatók és oktatók mellett politikai vezetők, a sajtó, és civil ruhás nyomozók is jelen vannak.

Előjáték egy forradalomhoz

A pártvezetés önbizalma azonban túlzottnak bizonyult. Már Debreczeni László „Kedves lányok és fiúk!” felkiáltással köszönti az egybegyűlteket, és az utána felszólalók bár finoman, de már megfogalmazzák követeléseiket. A gátat végül Péter Károly orvostanhallgató beszéde töri át, aki egy ellenőrizetlen csoport memorandumát olvassa fel. A hallgatók többsége lelkesedéssel fogadja a határozott és változásokat alkudozás nélkül sürgető szöveget, és a szegedi MEFESZ delegáltjainak beszéde után többségük rögtön kilép a DISZ-ből, hogy utána megalapítsák a MEFESZ pécsi tagozatát.

Még aznap este leváltják az egyetemi újság főszerkesztőjét, és megfogalmazzák a MEFESZ ideiglenes szabályzatát, és a diákparlament határozatát-jobbára Péter Károly szövege alapján. Követeléseiket 21 pontban foglalják össze, melyek között szerepel a:
Reális tájékoztatás
Szocialista törvényesség megtartása
Törvénytelenséget elkövető vezetők kizárása a pártból
Szélsőséges kommunista egyetemi vezetők eltávolítása
Nagy Imre kinevezése a központi vezetőségbe és a kormányba
Politikai perek felülvizsgálata
Idegen csapatok kivonása
Hadifogoly- és árvaügyek rendezése
Begyűjtési és adózási rendszer felülvizsgálata
Szabad és demokratikus választások követelése
Nemzeti ünnepek és a címer megváltoztatása
Állami szerződések újratárgyalása
Egyetemi autonómia.

Vihar előtti csend

Másnap reggel, október 23-án a Dunántúli Napló hírt ad a MEFESZ megalakulásáról, de erősen tompítja az előző este eseményeinek jelentőségét. Pedig a POTE helyettes dékánja, dr. Cholnoky László professzor oktatási szünetet rendel el, és az egyetemi pártvezetés tárgyalásra hívja a MEFESZ-vezetőket, akiket végül meghallgatás nélkül elküldenek. Válaszul az orvoskari MEFESZ elfoglalja az egykori DISZ irodát, mire a megyei és városi pártbizottság „ellenforradalmi lázadással” vádolja meg.

Mindennek ellenére 23-án nem történt tüntetés, a mérsékeltebb vezetőknek sikerült lebeszélni a többieket a megmozdulásról. Pesten azonban már eldördülnek az első lövések.

A Forradalom kitörése  

Hiába fogalmazzák meg a MEFESZ vezetők szocialista rendszerhez való elkötelezettségüket, megkezdődik a rágalmazó szövegek terjesztése ellenük. A Dunántúli Napló 24-én közli a rendkívüli állapot kihirdetését, de egy tudósítás is megjelenik a két nappal azelőtti eseményekről. Miközben a MEFESZ támogató táviratokat küld Pestre az Országos Diákparlamentnek, ők maguk üdvözlő táviratokat fogadnak Budapestről, és az USA egyetemi szövetségétől. Megjelenik a Pécsi Egyetem rendkívüli száma, benne lelkesítő írásokkal, a 21 pontos politikai követelésekről, és tudósításokkal az előző napok eseményeiről.

Két nap alatt az egyetemisták röplapjai azonban eljutnak a gyárakba, laktanyákba, és a bányavidékekre. Válaszul a Pécsi Szénbányák Vállalat támogatásáról biztosítja a MEFESZT. Napközben több ezer ember vonul Pécs belvárosába, bár az egyetemisták még nem csatlakoznak tömegesen, bízva a békés megoldásban.

Másnap, október 25-én este azonban Pécsett is fegyverek ropognak. Napközben még az egyetemisták csitítják a 15-20 ezer fős tömeget, verseket szavalnak a Petőfi- és a Kossuth-szobornál, többször felolvassák a MEFESZ 21 pontos követelését, még a kollégium melletti rendőrség és BM-laktanya megtámadását is megakadályozzák.

A Széchenyi téren azonban előkerülnek a fegyverek, ami halálesettel végződik. A radikálisok létrehozzák a Forradalmi Bizottmányt, és a tüntetők elfoglalják a középületek nagy részét: a városházát, a rádiót és a nyomdát. A főpostát Magyar László főiskolás vezette csoport foglalja el, a karhatalom néhány órán belül visszacsap, az épületfoglalókat estére börtönbe zárják.

A régióban viharos gyorsasággal terjed az erőszak és a durva fellépés híre, egy bonyhádi csoport az egyetemisták kiszabadítására fegyveres akciót indít, de a katonaság visszaveri őket. Péter Károly másnap biztosítja a Sopiana Gépgyár Munkástanácsát arról, hogy egyetemista nem vett részt a Forradalmi Bizottmány megalakulásában, és nem is tartóztattak le közülük senkit. Október 27-én a karhatalom az egyetemisták együttműködését kéri, hogy a katonasággal közösen, nemzeti színű karszalaggal és fegyverrel járőrözve segítsenek az utcai rendfenntartásban, de a MEFESZ leszavazza a javaslatot.
Toll helyett puska

Az egyetemi hallgatók minden forradalmi intézményben részt vesznek. A 28-án megalakuló Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsába több hallgatót beválasztanak. Még aznap két egyetemi zászlóalj alakul, egy orvostanhallgatókból állót, egyet jogi diákokból és pedagógiai főiskolásokból, csoportonként 200-250 fővel. Másnap, 29-én megkezdik működésüket, miután a Forradalmi Katonatanács karabélyokat, géppisztolyokat, puskákat utal ki a volt ÁVH-raktárakból. Ezzel egy időben a MEFESZ támogatásáról biztosította a munkástanácsot, és a harc mellett foglaltak állást, amíg minden szovjet katona el nem hagyja az országot. A 31-én alakuló Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsnak elnöke volt dr. Szentágothai János orvosprofesszor, és tagja dr. Abay Gyula közgazdász.

A radikalizálódás megtörtént az egyetemisták között, a mérsékeltek háttérbe szorultak. A „háromkari MEFESZ-központ” a baranyai-pécsi forradalom másik központjává lépett elő, és jelentős tekintéllyel bírt. Bár az egykori ÁVH épület elfoglalását még sikerül megakadályozni, november 1-én megkezdődik az ávós tisztek begyűjtése az orvoskari zászlóalj közreműködésével. Jellemző, hogy az egyetemisták között szakadék volt a radikálisok, és a mérsékeltek között. Pécsváradon a MEFESZ küldött segített a Pécsváradi Nemzeti Bizottság megalapításában, de ellenezte az erőszakot és a bosszúhadjáratot. Ugyanakkor a BMMNT-ben képviselőik képviselték a radikálisabb, és türelmetlenebb vonalat.

A MEFESZ igyekezett józanul gondolkodni, és reálisan cselekedni november elején. Javaslatokat készítettek a termeléssel kapcsolatban, bizalmukat fejezték ki Nagy Imre diplomáciai lépései iránt. A forradalommal kapcsolatban ellenezték az egyéni bosszút, és önbíráskodást. Küldöttei részt vettek az Egyetemi Munkástanács ülésein, javasolták a három kar integrált egyetemmé válást (erre még jó ideig kellett várni), bölcsészkar alapítását a Pedagógiai Főiskolán. De foglalkoztak nyugdíjkérdéssel, élelemellátás szervezéssel, régi katonai tisztek bevonásával a zászlóaljak parancsnokságába, vagy éppen kollégiumok létesítésével. November 3-án az orvosi kar küldöttei ellenezték, hogy a jogi kar diákszállást akar szervezni az ÁVH épületből. De ez már a forradalom utolsó estéje volt: a beérkező hírek hatására egyre nőtt a bizonytalanság érzete, és a szorongás.

A forradalom leverése

Még elfoglalja álláspontját az orvos kari zászlóalj Pécs délkeleti, a jogász és pedagógus csapat a város nyugati határain, de Csikor Kálmán, mint katonatanácsi vezető a józan észre hallgatva megmenti az életüket: parancsának engedelmeskedve az egyetemisták visszavonulnak a kollégiumokba.

A felesleges vérontástól megmenekült orvosis diákokat a szovjet katonák keltik hajnali 5 órakor, hogy kis idővel később letegyék a fegyvert. A jogász és pedagógia zászlóalj azonban más forradalmárokkal úgy döntött, hogy a Mecsekbe vonul, és fegyveres ellenállást épít ki. A kezdeti ezer fő azonban néhány nap után 250-300-ra csökken. A katonás rendbe szerveződő „mecseki láthatatlanok” elkeseredett küzdelmében több egyetemista részt vett: többnyire álnéven.

A MEFESZ eközben élelmiszerekkel, gyógyszerekkel, fegyverekkel és lőszerekkel próbálta támogatni a harcosokat, de a titokban Pirisi Mátyás vezetésével útnak indított csapat már csak az üres táborhelyre érkeztek- a „mecseki láthatatlanok” tovább vonultak.
Nyugatra menekülők - és akik maradtak

November 16-án a harcosok közül Barcs mellett 42-en disszidáltak. Ung Ferenc pécsi orvostanhallgató tevékenysége miatt január 21-én Jugoszlávián keresztül, nyomában szovjet és magyar katonákkal Svédországba menekül. Zsigmond Endre is egyike volt annak a 33 orvostanhallgatónak, aki nyugatra menekül, ő naplójában örökített meg szökését.

A MEFESZ nem oszlatta fel magát, tagjai még segítették az utóvédharcokat. Röplapokat készítettek, még decemberben is gúnyiratokat szerkesztettek. Januárban még mindig nyilatkozatot adtak ki, és szilárdan őrizték a MEFESZ függetlenségét. Utolsó tervüket már nem sikerült végrehajtani: október 23-a évfordulóját a Pécsi Nemzeti Színházban a Bánk Bán előadáson akarták megünnepelni, többek között a Himnusz és a Szózat eléneklésével, de a színház igazgatója nem engedte bemutatni a Katona-darabot.
Felelősségre vonás

A módszeres bosszú 1957 március 10-én kezdődött: a forradalomban részt vett egyetemistákat, igaz legtöbbjüket csak rövid időre, az év végéig, mindenféle ítélet nélkül elfogták és elszállították Kistarcsára. Ugyanakkor beindult a büntetős perek gépezete, a vád többnyire a népi demokratikus rend megdöntésére törekvő mozgalomban játszott valamilyen szerep volt.
Dr. Abay Gyula, egyetemi tanár: 6 év
Csete József, egyetemista: 2 év
Csikor Kálmán, alezredes: 12 év
Debreczeni László, egyetemista: 3 év hat hónap
Belinszky Barnabás, egyetemista: 4 év
Válenti Béla, egyetemista: 2 év
Pirisi Mátyás, egyetemista: 3 év
Ditrói Zsuzsanna, egyetemista: 3 év (felfüggesztett)

De az egyetemen belül is alaposan utánajártak oktatóknak, hallgatóknak, és 1957 márciusától fegyelmi eljárást rendeltek el.

Orvosi kar:
Rozsos István, egyetemista: megrovás
Dr. Szentágothai János, orvosprofesszor: írásbeli megrovás
Dr. Lissák Kálmán, dékán: szóbeli feddés

Öt hallgatót (illetve a hatósági eljárás alatt állókat) kizártak az ország összes egyeteméről, csak a POTE-ről három hallgatót, és tíz külföldre távozottat. Két-két hallgatót négy, illetve kettő félévre zártak ki. Ezen kívül három egyetemista megrovásban, egy hallgató megintésben részesült. Hét főt elbocsájtottak, négyet pedig alacsonyabb beosztásba helyeztek.

Jogi kar:
Dr. Kislégi Nagy Dénes, tanszékvezető: írásbeli megrovás
Takács László, docens: eljárás nélkül távozott az egyetemről
Dr. Degré Alajos, tanszékvezető: alacsonyabb munkakör
Dr. Gál Gyula, egyetemi tanársegéd: írásbeli megrovás

Hat hallgatót minden egyetemről kizártak, a PTE-ről négy félévre három, két félévre négy hallgatót zártak ki.

Pedagógiai Főiskola:
Soltra Elemér, főiskolai adjunktus: kizárás
Dr. Uherkovich Gábor, tanszékvezető: elhelyezés

Több oktatót, tanársegédet eltávolítottak, vagy áthelyeztek más munkakörbe. Hét hallgatót zártak ki az összes egyetemről, két hallgatót a főiskoláról zártak ki, kilenc hallgatót több félévre eltiltottak, kilencet pedig megrovásban részesítettek.

Forrás: Rozs András A pécsi egyetemek és a pedagógiai főiskola az 1956-os forradalomban című munkája alapján.