Egy egyetemista levele - "A bizalmat nem követelni kell, hanem kiérdemelni!"

Blogunk a diáktüntetések kapcsán próbál minden oldalt megszólaltatni, ezért is mentünk ki tegnap videóinterjúkat készíteni a tüntetőkkel (a mai nap ezt is láthatjátok). Véleményünket már leírtuk, hiszen ez az egész tüntetősdi nem egy ilyen egyszerű kérdés. Azonban most egy egyetemista írta le nekünk véleményét erről az egészről és úgy gondoltam, hogy ezt megosztom veletek. Tehát következzen egy "Egy egyetemista" levele.

Mindennaposak a tüntetések, a diáktársaim minden nap mondják a magukét a tüntetésekről, a kormány intézkedéseiről. Tiszteletet, bizalmat, megbecsülést kívánnak, szeretnék emeltetni a keretszámokat, és ami legnagyobb vágyunk, szeretnék eltöröltetni az úgynevezett röghöz kötést. Nagyon magasztosan hangzanak és ugyan én sem vagyok a kormány támogatója, de ez így mégsem okés.

Mindjárt az elsővel problémám akad. Tiszteletet, megbecsülést és bizalmat kívántok. Azt szeretnétek, hogy a társadalom, a kormányzat tiszteljen és megbecsüljön titeket. Ehhez először változtatnotok kéne! Miután magam is egyetemista vagyok, jól tudom, mi zajlik. Buli jön buli után. Értelmiséginek fogjátok magatokat nevezni (bár ez nagyon nem az iskolai végzettségen múlik), közben pedig nem mindig ahhoz méltóan viselkedtek. Változtatni kéne, úgy kéne viselkedni, hogy alapból kiérdemeljük a tiszteletet és megbecsülést és nem követelni, mint az óvodásoknak a játékukat.

Bizalmat is szeretnétek… Bízzon bennünk a kormány és a társadalom? Na de hogyan? Előbb tanuljatok. Nap, mint nap. Azért vagyunk diákok, hogy tanuljunk a szorgalmi időszak alatt is és ne csak vizsgaidőszakban. Ha tanultok, nem kell vizsgaidőszakban majd éjszakázni és a zh-k, vizsgák is menni fognak. A bizalmat sem követelni kell, hanem kiérdemelni!

A keretszámok emelése egy nemes cél. Aki felsőoktatásban akar tanulni, hát legyen joga hozzá, persze ahhoz a középsuliban teljesítsen is! Tudjon tanulni az is, akinek nincs rá pénze, ne eladósodva lépjen ki a „nagybetűs életbe”. Viszont itt kapcsolódik ehhez az is, hogy ahogy tapasztalom, sokatok legnagyobb baja a röghöz kötés. Egyből, amint befejezitek az iskolát, akartok szaladni nyugatra, mert ott aztán ám tejben és vajban lehet fürdeni. Ha szaladtok nyugatra, minek legyenek magas keretszámok? Minek képezzen ki minket az állam? Azért, hogy majd nyugatnak hozzunk hasznot? Ennek semmi értelme és önös, ostoba célokat szolgál!

Miután egyáltalán nem kormányellenes „tüntetések” ezek, csak az intézkedések ellen lázadtok, azt mondom nektek, gondolkozzatok. Ne azt követeljétek, hogy ne legyen röghöz kötés, hanem azt követeljétek, hogy teremtsenek munkahelyeket, mert itthon akartok dolgozni (értsétek, meg ez az otthonotok!). Úgy nem lehet párbeszédet indítani, hogy fújjátok a magatokét és mindent elutasítotok. Ezzel nem lehet egyről a kettőre jutni! Nézzétek a haza érdekét, úgy próbáljatok nyomást kényszeríteni a kormányra, ha a közösség jól jár, ti is jól jártok.

Egy egyetemista