Böjte Csaba ismét Pécsen járt

Böjte Csaba ismét Pécsen járt, ezúttal a KTK-n.

„Hova lett az erkölcs, hova lett a hit”

A zsúfolásig megtelt teremben a hittről tartott előadást ” a hit olyan fontos akár a levegővétel”.

Kezdte az „elkúrtad” szlogennel ami már-már lassan bekerül az elfogadott szavak közé.

Történeteit, poénos megközelítésekből hallhattuk,Krisztustól kezdve a Facebook, a cigány purdéig sokszínűség  jellemezte az előadást.

Egyik elmesélésében a jelenben jártunk, a következő pillanatokban pedig Krisztus idejében.

Említette, Árpád vitézünk nem kért letelepedési engedélyt az Európai Uniótól, egész Kárpátot elfoglalta bátran.

Elmesélte, Krisztusunk a vétkeseket nem bűntette meg, Saulra többször kitért, akit sokat vétett és úgy mondta Krisztus nem hibáztatta, nem bűntette meg, mert aki cselekszik, az egy célért teszi és Isten szereti a cselekedni akarókat ellenben a lustaságot megveti egy példa: „a fügefát, aki terméketlen volt megbüntette. Persze ilyenkor tekereg a gondolatunk, hogy aki rosszat tett azt miért nem bünteti meg? A kereszten is így imádkozott: "Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek!"

Másik történet, amikor találkozott Csaba barátunk egy „furcsa” kezű emberrel, mire ez férfi elmesélte keze történetét,miszerint: már mindenki lemondott kezének megmentéséről, amit egy munkahelyi-balesetben vesztett el, de ő kitartott és addig-addig járta az orvosokat míg nem egy olyan dr.-ral találkozott aki 1%-os esélyt talált a műtét pozitív eredményére. Vállalva ezt a csekély százalékot ma két keze van.

Jogosan teszi fel a kérdést Csaba testvér: Nekünk lett volna hitünk, kitartásunk a kezünk megmentésére?

Egy nő pedig Facebookon kereste meg rég nem látott apját (20 év), bejelölte, csevegett vele majd közölte a tényeket. Ennyi év után sem mondott le apjáról, s mikor az édesapa ki egy jobb világ reményében elhagyta őt és külföldön talált jövedelmező munkahelyet – ami manapság igen gyakori - lebetegedett, s ez a lány  volt, aki ápolta mindaz ellenére, hogy 5 éves korában elhagyta. Esélyt adott az apának, ahogy Krisztusunk tette oly sokszor. Isten mindenkinek megbocsájt, szíve szeretettel van tele.

Mindezekhez hit kell, egy vizsga megíráshoz, egy diploma megszerzéséhez, egy leánykéréshez egy cél eléréséhez. Higgyünk és cselekedjünk hitünk szerint.

Csaba testvér említette azt is, hogy az emberek folyton nyavajognak, mindenkiben a hibát keresik, ahelyett hogy bátorítanánk, lelkesítenénk egymást. Hittel töltsük meg embertársainkat.

„Porból vagyunk, örüljünk, hogy van két lábunk és tudunk járni”- mondta.

Volt egy Trianonunk, egy Szabadságharcunk, 56-unk, nem szabad ezeknél leragadni, tovább kell lépni és hinni kell, hogy kiterjed még a Kárpát-medence. - zárta le előadását.

Kérdéseket lehetett feltenni, egy hallgató arra volt kíváncsi, hogyan jut egy szerzetes arra az elhatározása, hogy összegyűjtse az utcai gyerekeket és hajlékot adjon nekik?

Csaba testvér elmesélte, hogy 92-ben a dévai plébánián mise előtt egy nő egy koldus kislányt  - fogalmazott cigány purdét- hozott azzal a szándékkal, hogy kérte fogadja be. Ő visszautasította, majd mise közben egy olyan rész következett amelyben „Jézus azt mondja: aki egyet befogad a kicsinyek közül engem fogad be.” Mise után a gyerek jövője nem volt kérdéses. – természetesen a cikk megírása közben megnéztem a történet kezdetét ott két gyermeket ír.

Azóta Csaba testvér a dévai gyermekotthon alapítója, s mintegy 2000 gyermekről gondoskodnak.

Ezzel a jó tét cselekedet elmeséléssel végleg lezárult a fórum, könyvvásárlásra és dedikálásra hívták fel a szervezők a figyelmet.

Elgondolkodtató az, hogy tényleg még egy cikk megírásához is kell a hit, hinni, hogy kedvében járunk annak, aki elolvassa, hinni, hogy higgyenek a hitelességébe, hinni, hogy higgyem elolvasták és értékelték. Mi mind hiszünk, és ezért cselekszünk.

Creusa