Az '56-os pécsi ifjúság követelései akkor és most - vajon megvalósultak?

Sokak talán nem tudnak róla, de a híres az '56-os forradalom és szabadságharc híres 16 pontja mellett a pécsi egyetemi fiatalság is előrukkolt a maga követeléseivel. 21 pontot állítottak össze, amelyek eredeti dokumentumát most ti is megtekinthetitek. Amellett azonban, hogy nyilvánosságra hozzuk ezen gondolatokat, kicsit elmélkedjünk is azon, hogy vajon minden pont, maradéktalanul teljesült, vagy talán a felsőoktatásban részt vevők most is összehozhatnák a maguk 21 pontját?

      

Mi a pécsi egyetem hallgatói, Pedagógiai Főiskolások, orvostanhallgatók és jogászok egy emberként csatlakozunk az alábbi határozatokhoz. Csatlakozunk a MEFESZ-hez, a DISZ-től független egyetemista szervezethez.

1. Követeljük, hogy az alábbi pontokat változtatás nélkül hozzák nyilvánosságra.
2. Reális tájékoztatást követelünk az országos gazdasági és politikai kérdésekben.
3. 3Követeljük a szocialista törvényesség megtartását, és a halálbüntetés eltörlését – politikai bűncselekmények esetén.
4. Követeljük Rákosinak, Farkasnak és társainak, mint a törvényesség megsértőinek az ország vezetésében történt hibák elkövetőinek bíróság elég állítását és nyílt tárgyalását.
5. Követeljük a párt és az állami szervek vezetőinek átvizsgálását abból a szempontból, hogy a múltban elkövetett hibák és törvénysértések okozói, akik nem tudják leküzdeni a múlt hibáit azonnal kerüljenek ki a vezetésből. A pécsi Egyetem vezetőinek köréből: Szentistványi Gyuláné, Tényi Jenő, László Miklós, Kovács Sándor, Kovács Ferenc, Gerencsér József, Kocsis Mihály és Ernst Jenő azonnali eltávolítását.
6. Követeljük Nagy Imrét a párt központi vezetőségébe és a kormányba.
7. Szabad és demokratikus választásokat követelünk.   
8. Távolítsák el a személyi kultusz maradványait, a meglévő Sztálin szobrokat és változtassák meg az élő emberekről elnevezett utcák, városok nevét.
9. Követeljük az idegen csaptok kivonását, társadalmi ellenőrzés mellett.
10. Követeljük a hadifoglyaink azonnali hazabocsátását, gondoskodást a hadiözvegyekről és a hadiárvákról.
11. Szakembereket követelünk a megfelelő helyekre.
12. Vizsgálják felül az összes kereskedelmi és egyéb szerződéseket, hogy azok a nemzet érdekeinek megfeleljenek.
13. Hozzák nyilvánosságra a magyar uránra vonatkozó szerződéseket, és adatokat, tegyék az urán telepeket magyar kézbe.
14. Követeljük a magyar munkásság számára a kétoldalú kollektív szerződést.
15. Vizsgálják felül a begyűjtési és adózási, csökkentsék a begyűjtési és adózási terheket. Adják a gépállomások gépeit a termelőszövetkezeteknek, amelyek ellátják az egyéni gazdaságok szükségleteit is.
16. Követeljük a káderapparátus és titkos feljegyzések vezetésének megszüntetését, személyekkel kapcsolatban.
17. Március 15-e és október 6-a legyen a legnagyobb nemzeti ünnepünk.
18. Követeljük címerünk megváltoztatását olyan módon, hogy kifejezze népünk haladó hagyományait, és a szocializmus építését.
19. Követeljük, hogy vizsgálják felül az összes politikai pereket.
20. Követeljük, hogy az itt elmondottakért senkit felelősségre ne vonhassák semmilyen módon.
21. Szoros szövetséget a munkás és paraszt ifjúsággal. Teljes szolidaritást vállalunk a munkás és paraszt ifjúság követeléseivel.

Mindjárt a második pont az, amely mellett ma sem mehetünk el szó nélkül. Gazdasági és politikai kérdésekben vajon létezik most valós tájékoztatás? Szerintem, aki hazánkban nem egy barlangban tengeti, a világtól elzárva, életét akkor egyértelmű választ adhat erre a problémára. Mindegy, hogy milyen politikai oldalról van szó, hazánkban a '89-es hatalomváltás óta mindenki hazudik. Ki egy kicsit többet, ki egy kicsit kevesebbet, ki szemtelenebbül, ki csak egyszerűen hülyének néz minket. MINDEN VEZETŐ HAZUDIK! Valaki "böszmébben", aztán mikor a nép felháborodik szemeket lő ki, ki pedig fülkeforradalmat hazudik. Sajnos ez a pont még megvalósításra vár. Talán Matolcsy Úr figyelmébe ajánlhatnánk, hogy bizony ezen a téren is van hova fejlődniük... ha akarnak.

Az 5. pont szintén érdekes. Talán egy szóval erre azt mondhatnánk: ELSZÁMOLTATÁS. Persze most mondhatjuk, hogy jaj, ha mindenkit elszámoltatnánk, aki hazánk ellen rosszat tett az Andrássy úton végig emberek lógnának a villanyoszlopokon. Erre csak annyit mondok: ÉS? A forradalom sosem igazi forradalom vér nélkül. '48-ban sem volt az '56-ban sem. Az "Elszámoltatási Kormánybiztos" Budai Gyula feladata véget ért, hiszen minden politikusbűnöző és egyéb civil ember, aki az utóbbi évtizedekben ártott hazánknak börtönben ül. Nem. Senki sem ül börtönben, nincs bűnös! Persze ha az állítólagos náci háborús bűnösöket kell megtalálni akkor rögtön ugrik mindenki, de a kommunista rendszer hóhérai? Nálunk miniszterelnök is lehet ilyenből. Tehát itt egy újabb megvalósításra váró pont.

A 7. pontra személy szerint csak annyit mondanék. Jó ez nekünk? Állítólag ilyenek a választások, de kérdem én: miért ér egy 8 általánost el sem végző, 3 gyerekes, 18 éves anya ugyan annyit, mint egy fiatal orvos, vagy egy tanár. Ezen is el kellene gondolkodni.

A szakemberek szerencsére megvannak így a 11-es pontot át is ugorhatnánk. Hiszen minden szakember van valahol, csak hát nem a helyén. Példának okáért itt volt Veres János, aki szinte minden miniszteri pozícióban ugyan olyan jó szakember volt. Hát kell ennél több? Van itt szakember!

A 12. pont szorosan kapcsolódik az elszámoltatáshoz, erről többet nem is írnék, hiszen ez ugyanúgy megvalósításra vár még.

A 13. pont szintén érdekes és most válik aktuálissá, hiszen az uránbányászat újraindítása is szóba került az utóbbi időben. Persze nem a mi hasznunkra, csupán a mi kárunkra. Ausztrál cég végezné a kitermelést. Úgy látszik ez most ismét egy sarkalatos pont lehet, amelyért szintén harcolhatunk. 

A magyar munkásság és parasztság helyzete ezekben a pontokban is előkerül. Ők Magyarország apró fogaskerekei, mégis ők vannak a legrosszabb helyzetben. Ha az új munkatörvényre gondolunk biztossá válhat, követeléseik ma is érvényesek. Ráadásul a szocializmussal szemben, mára már végképp bármit meg lehet tenni velük. A szájukat nem nyithatják ki, ha mégis eljár, könnyen állásukba kerülhet. A szakszervezeteik korruptak, egy kis mellékesért vezetőik búcsút mondanak az egykor sokat hangoztatott elveiktől és követelésiktől. Nem érdekvédelmi képviselők, csak néhány kezdő politikus, akik itt látják karrierjük kezdetét.

A politikai pereknél elég csak néhány olyan hazafira gondolni, akiket meghurcoltak és börtönbe vetettek, azért mert szembe mertek szállni a romlott rendszer árnyaival. Budaházy György és társai most még szabadok, azonban az '56-os ifijak bizony ilyen emberekért is harcoltak abban az időben, tehát még egy pont, amely a mi feladatunk lesz.

Bár a 16-os pontból, valami furcsa oknál fogva, nem esik szó a besúgóhálózatról, említést tennék róla. A mai napig több ezer névvel tartozik a titkosszolgálat nekünk. Azok neveivel, akik évekig jelentették a rendszernek nem tetsző egyének apró-cseprő dolgait. Ebben a hosszú listában ugyanúgy megtalálhatók egyházi és politikai vezetők, legyen az akár a paletta jobb vagy bal oldala. Itt is van tehát még mit javulni.

A 20. pont ugye ismerős minden kedves olvasó számára. A félelem a véleményünk kimondásának következményitől. Persze mondhatjuk, manapság már szólásszabadság van. És Te ki mered nyitni a szádat ha valami sérelem ér vagy félsz hogy könnyedén problémád lehet belőle? Netalántán szólás után nincs szabadság?

Talán ennyi is lenne. Tíz pont legalább megvalósításra vár. A kérdés csak az, hogy kié lesz ezen nemes feladat? Szerintem biztosan a fiatalok dolga lesz, így a mi dolgunk kellene, hogy legyen. De vajon ebben a mai fiatalságban - tudom közhelyszerűen hangzik ez a mai fiatalság duma - van erő, hogy összehozza mindezt. Én azt hiszem van! Reménykedem és hiszek, hogy lesz változás, persze ehhez még sok idő, energia, vér és veríték kell, de sikerre kell vinnünk az 56-osok, és most már a Mi, követeléseinket.