Nemcsak mi, rendezők, de az utcáról bejövő érdeklődők is szívesen olvastak fel. Kacagtunk a novellák egy-egy vicces jelenetén és együtt könnyeztünk a szereplők bánatán. Gyönyörű és megrendítő élmény volt szimbolikusan végigjárni Albert bácsi életútját. Élete példát mutathatna minden magyar ember számára. Példát a fiatalnak akik közül sokan nem is ismerik nemzetünk múltját és példát azoknak az időseknek, akik néhány évtizede még elfeledtetni próbálták azt. Wass Albert szavai ma is élnek, mai is aktuálisak. A kivándorlók dala című vers minden jobb élet reményében kivándorolt vagy kivándorolni kényszerülő hazánkfiának a himnusza lehetne. Hány története szól magyarságuk miatt szenvedő testvéreinkről és ma is nap mint nap halljuk, hogy Délvidéken ismét magyart vertek. Mert ennyi a "bűne": magyar. Felvidéken nem szólhatunk magyarul, Erdélyben pedig továbbra is tart a történelemhamisítás, Kolozsváron pedig évente oláh soviniszták ünneplik Nagy-Romániát. Csonkahonban még mindig egymás farkasai vagyunk.
Hangozzék furcsán, de én szeretném, ha Albert bácsi sorai már csak emlékek lennének. Ha magyarság fájdalmáról szóló gondolatok már csak egy szörnyű múlt égig érő felkiáltójelei lennének. Hogy ismét béke honoljon a Kárpát-medencében, hogy megszűnjön a gyűlölet, és minden magyar büszkén élhessen ismét. Ne kelljen félnie, mit hoz a holnap, ne kelljen félnie magyarul beszélni, és merjen büszke lenni múltjára és hagyományaira.
Bár a 25 óra hallásra soknak tűnik, de egy percig se éreztük úgy, hogy fáradtak lennénk. Minden szó, minden sor ami elhangzott, erőt adott a folytatáshoz, és energiával töltötte fel lelkünket.
A tavalyi és idei élmények arra sarkalnak minket, hogy jövőre ismét a felolvasók között legyük és így emlékezzek meg az egyik legnagyszerűbb írónkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése